Bonjour mindenki,
A nevem Dzseni és ez már a harmadik éve annak, hogy a PTE-BTK padjait
koptatom (ha nem vesszük figyelembe az otthon tanulós időszakot, de igen
gyakorlatilag ez lesz a harmadik éve, hogy felvettek az egyetemre). Már jóval
azelőtt, hogy felvettek volna a legfontosabb terveim, céljaim között szerepelt,
hogy belevágjak az Erasmusba, hogy Franciaországban éljek. Nagyon úgy néz ki,
hogy sikerült megvalósítani az álmomat, mert augusztus 29-én sikeresen
megérkeztem Elzász (azaz Alsace) központjába Strasbourgba.
STRASBOURGRÓL:
Külön bejegyzést szeretnék szánni a város történetére, nevezetességeire,
apró kis titkaira, de néhány dolgot azért szeretnék megosztani veletek, amit
eme csekély egy hetem alatt már sikeresen megtapasztaltam. Az első és
legfontosabb az a közlekedés. Itt mindenki is biciklivel jár, a város
szinte minden utcájában „parkoló” biciklik tömegét lehet felfedezni, persze
jobb amikor így pihenő állapotukban találkozik vele az ember, mert a franciák
kifejezetten élveznek eszeveszetten száguldozni legyen szó a belvárosról, a
külvárosról vagy akár a tömött utcákról. Nekik ez egyre megy. Hét nap alatt bár
még egyszer sem sikerült elütniük, de párszor azért nem álltam messze attól,
hogy keresztbe menjen rajtam valaki.
Egyelőre még épségben vagyok és a közeljövőben jómagam is szert teszek majd
egy biciklire. Azt is megtanultam, hogy a lehető legrondább, legöregebb
biciklit kell megvenni, mert annak nem lopják majd le a kerekeit. Szóval az újdonsült
biciklim szempontjai a következők lesznek:
- minél csúnyább, annál jobb
- plusz pont, ha rozsdás is
- azért gurulni tudjon és ne essen szét
A másik és legfontosabb, hogy a kávézók, éttermek és sörözők tömve vannak
emberekkel. Az óváros naplementekor megtelik élettel és, ahogy megy le a nap
úgy kezdenek megszépülni az utcák lámpái, égősorai. Az árakat mondjuk
viszonylag húzósnak találom, de majd erről is írok a későbbiekben. A folyóparti
helyeket szeretem a legjobban. Egyszerűen meseszép. Apró kis lépcsőkön lehet
lemászni közvetlen a folyó mellé, ahol általában tömve vannak a padok, úgyhogy
az általában feleslegesnek bizonyult hajtóvadászat után az emberek szimplán
csak a földre ülnek iszogatni és beszélgetni és együttes erővel nem törődni a
világgal.
Fontos, hogy akit az tart vissza az Erasmustól, mert fél egyedül érkezni,
na ő se keseredjen el. Ezzel itt mindenki így van és nagyon könnyen lehet
ismerkedni. Úgy is mondhatnám, hogy ez adja meg a varázsát az egésznek.
Találkoztam emberekkel a „környékről”, azaz Németországból, Spanyolországból,
Olaszországból, de vannak, akik egészen Kanadából vagy Dél-Amerikából érkeztek
és hihetetlen jófejek.
Pár szó erejéig megemlíteném az órarend csodálatos világát. Aki eddig azt
hitte, hogy a világ legrosszabb dolga az márpedig a Neptun az nem próbált még
Franciaországban órarendet összerakni egymaga. Több napos kutatómunka és
számtalan e-mail után például már odáig eljut az ember, hogy 3-4 oldalról
összevadássza az órák kódjait, neveit és ha kicsit szerencsések vagyunk, akkor
még azt is megtalálhatjuk mikor és hol kerül sor az említett órákra. Persze egy
idő után belerázódik az ember és nem hagynak minket egyedül, csak az első
hirtelen sokkot kell tudnunk átvészelni.
A továbbiakban többek között szó lesz még:
- arról, hogy miképp találtam szállást
- a barátkozásról
- Strasbourg nevezetességeiről
- arról, hogy mit tanulhatunk Strasbourgban
- érdekesnek találom megvizsgálni például még azt is, hogy mire elég 20/30
euro errefelé
Búcsúzóul pedig itt hagynék nektek pár képet és
videót:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése